Amikor csontodig átjár a fájdalom,
és lelked sűrűjében önmagadat sem találod,
amikor farkas-vonítással
körülvesz az egyedüllét,
amikor a hiány úgy éget,
mintha élő parazsat szorongatnál a kezedben –
akkor tudd, hogy próba elé állított az Isten.
Ha kiállod:
vérző körömmel kapaszkodhatsz tovább, fel a hegyre.
Ha elbuksz:
tiéd a semmibe hanyatlás békéje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.