Ránézel és mosolyogsz. Szép. Jó a közelében lenni, elfogni a pillantását, megszerezni a mosolyát. Birtokolni szépségét a tekinteteddel.

Miből fakad ez a vonzás, ami ilyen elkerülhetetlenül hat rád – meg sem tudod ragadni. Szent Ágoston mondja: ha nem kérdezik, tudom, mi az idő, de ha megkérdezik, és meg akarom magyarázni, nem tudom. Az emberi szépség tartalma is úgy szökik meg a világot érteni, megmagyarázni vágyó gondolkodásod elöl, akár a szivárvány, az égboltot betöltő káprázat. Ha csak elfogadod a létezését, ha nem akarod megragadni, ott van előtted. Ha közel mégy hozzá, eltűnik.

A dolgokat rendszerbe foglaló értelmed persze ebben is támpontokat szerkeszt. Tudod, milyen a szép test, milyen a szép arc. De ami igazán megragad, ami önkéntelen mosolyra késztet, arra nincsenek kategóriáid. A tengerkék szempár rád-csillogásában rejlő vonzás kívül van az értelmeden.  

Ránézel és mosolyogsz. Jóérzés tölt el, hogy a közelében lehetsz. Pedig nem kapsz tőle semmi mást, mint szépsége tükröződését önmagadban. Puszta léte gyönyörködtet. És ebben benne rejlik a nem-moralitás feszültsége. Belső világodnak a morál törvényei adnak szerkezetet: szavaid, tetteid és mulasztásaid a jó és a rossz viszonyrendszerébe illeszkednek. A szép ember iránti vonzalmad azonban ebben a szerkezetben nem értelmezhető.

Németh László mondja: az értelem megvéd minket azzal, hogy körülvesz a világ nem-értelmessége ellen. A gondolat folytatható: a morál a világ nem-moralitásával szemben nyújt menedéket. A szépséggel való találkozás ebből a menedékből húz elő, vissza a nem-értelmes, nem-morális, civilizáció előtti ősvilágba. Mikor ránézel, és mosolyogsz, jókedvűen és önként igazságtalan vagy. Kiemeled őt a többiek közül, vonzalmaddal megjutalmazod valamiért, aminek semmi morális tartalma nincs. Sem a fiatalságának, sem az értelmed kategóriái szerinti szép testének, szép arcának, sem a szeme értelemmel meg nem ragadható csillogásának.

Ránézel és mosolyogsz. Szép. Elfogod a tekintetét, jóérzés tölt el, és talán észre sem veszed, hogy szépségével kijelöli a határokat, amelyek nem-értelmes, nem-morális ős-éned, és ész és morál kormányozta személyiséged között húzódnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.