A világ tengernyi fájdalmából mennyit szabad a szívünkre engednünk? Mindet nem lehet, azt csak a szentek képesek elviselni, bennük abból is a létezés öröme párolódik. Mi nem-szentek összeroppannánk a magunkra engedett túl sok szenvedés súlya alatt. Teljesen elzárkóznunk sem lehet, a világ a fájdalmával is beszél hozzánk, magát ítéli zárka-süketségre, aki nem hallja meg ezt a beszédet. Mennyit szabad hát? Mennyi az, ami nemesít, és mennyi, ami már megroppant? Mint annyi más kérdésre, erre sincs válasz, csak a válasz felé törekvés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.