A tenger másféle embert formál, mint a hegyek vagy a síkság. Körülvesz az élet megismételhetetlen gyönyörűségével, alattad, feletted, körülötted simogató, lágy végtelenség – de abban benne rejtőzik a pusztító, fékezhetetlen szörnyeteg is. A tenger békés fatalizmusra tanít: az élet szép, de ez nem rajtad múlik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.