Felnőtt korunkra mindnyájan megtanuljuk egy személyiség-szerep mögé rejteni önmagunkat. Szerep-köröket húzunk magunk köré, a legkülső szolgál a hétköznapi érintkezésekhez, belsőbbek,igazi énünkhöz közelebb esőek a barátokhoz, még belsőbbek a szeretteinkhez – de a szerepnélküli énünk talán soha nem mutatkozik meg senkinek. Vajon milyen lenne egy civilizáció, amelyben mindenki maradéktalanul és teljesen önmagát adná? Boldogabb, mint a miénk, vagy éppen elviselhetetlen?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.