Az ember be van zárva a saját személyiségébe. Amit néha nem könnyű elviselni. Jó volna a belső személyiség köré egy sokkal érdekesebb, határozottabb, színesebb külső személyiség, amely könnyebben sikerre vinné a belső személyiség vágyait. De az talán egy másik ember lenne.És mássá lenni még ezen az áron sem akar senki.

Az emberi lélek a hagymához hasonlít. Apró lélek-csírával jövünk a világra, amelyben minden lényeges benne rejtőzik már, de még semmi sem öltött alakot. Ez a csíra talán az a tartalom, amellyel a Mindenségből részesülünk. Az idő telvén a kis lélek-csíra egymásra boruló leveleket növeszt maga köré. A bennünk születésükkor már meglévő program és a körülmények együttes hatása alakítja ezeket a leveleket erőssé vagy gyöngévé, így növekedünk egymásra simuló, egymásba rejtőző személyiség-rétegekből felnőtt önmagunkká. A hagymát nem elfedik a rétegei, a rétegek együtt teszik a hagymát.Hibáink nem elfedik erényeinket, a hibáink és erényeink vagyunk mi magunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.