Ahogy keresed, ami elveszett,
Egy fehér palotához érkezel.
Felérsz a lépcsőn, és benyitsz.

Mint egy különös labirintus:
Lépteid üresen konganak
Üres falak közt, üres termeken át,

Üres falakra nyíló ablakok,
Üres keretben fehér üresség,
Üres asztalnál üres szék,

Fehér, üres, néma zongora,
Fehér, fehér, fehér üresség
Közepén tükör, s te ott állsz
Mindkét oldalán.

Csak ezt találtad.

Kereshetsz tovább.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.