Lelkünkben, személyiségünkben évszázezredek lenyomatát őrizzük. Ez vajon a gének ügye, lévi straussi strukturális meghatározottság, jungi kollektív tudattalan – nem lehet eldönteni. De minden ősünk nyoma ott van mindnyájunkban. És noha értelmi énünk büszkén követel magának elsőbbséget, érzelmi énünk sokkal régebbről való, mélyebb, ezért meghatározóbb. Színek, szagok, benyomások vonzanak és taszítanak minket ellenállhatatlanul – valójában a goethei vonzások és választások irányítják az életünket, és aki ezen az értelmével erőszakot próbál tenni, rajtaveszt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.